Nagykovácsi Polgármesteri Hivatal Nagykovácsi Önkormányzatának Honlapja
[nggallery id=10]
Farsangolás
Évek óta tervezgetett hagyományőrző igazi közösségi program valósult meg a Német Nemzetiségi Önkormányzat szervezésében. Ha nem is hagyományos módon, de disznóvágás történt, amelyet, jó kedvvel, sok tréfával dolgozott fel a közösség egy nagykovácsi böllér Kukurta „Jani” iránymutatásával. Orjaleves, igazi toros káposzta készült üstökben, s sok kígyó karikában gyűlt a véres és májas hurka. A kerítés is kis időre kolbásszá változott, a rudakon sütésre és füstölésre várakozó kolbászok látványától.
Közben régen elfelejtett ételeket, hagymás sült vért, májat, kóstolhattak a látogatók, de a legkisebbek körében nagy sikert aratott a frissen sült kolbász is.
Mi tagadás annak rendje s módja szerint egy kis pálinka is fogyott, de „baleset „ nélkül kora délután már mosogatott a sok-sok szorgos asszony kéz.
Erre az alkalomra használatba kapta a német nemzetiségi közösség a Tisza István tér 7. szám alatti ingatlant. Biztosan sokan nem tudják,hogy ezen a helyen 1946-os kitelepítésükig, egy sváb család lakott, házukat imaházzá alakította az akkor még nagyon kis számú református közösség. A ház elé egy kis torony épült, s mivel Nagykovácsi Nagyközség Önkormányzata által rendelkezésre bocsátott ingatlanon (az új faluközpont területén) felépült a református közösség hitvallásának gyakorlására méltó Templom, e ház szakrális funkciója megszűnt. Nem hivatalos keresztségben, s remélhetőleg nem csak erre az egy napra a ” Tornyos Ház” nevet kapta.
Miután a Tornyos Ház kapuit bezárta, az egész nap tüsténkedő társaság tagjai siettek haza, hogy a Főtéri látványos program után együtt fogyasszák el a disznótoros vacsorát, s közben megbeszéljék,hogy jövőre mekkorát vágjanak, …… hiszen gyarapszik a faluközösség, nő a „nagy család”.
E beszámoló keretében nincs mód felsorolni azt a sok nevet, akik közreműködtek ennek a napnak a sikerében. Köszönet Bencsik Mónika polgármesternek, a NATÜ dolgozóinak, s a német nemzetiségi közösség valamennyi tagjának, köszönet mindenkinek, aki régi hagyományok gyökerein új közösségi alkalmat teremtett!
Dr. Klein Ferencelnök
Szívvel, lélekkel!
A környékbeli települések színes újságait nézegetve gyakran irigykedtem a falusi disznótorokról szóló beszámolók láttán, hiszen úgy nőttem fel itt Nagykovácsiban, hogy a kilencvenes évek közepéig nálunk is volt disznótor a téli hónapokban akár kéthetente is. Bevallom őszintén, nagyon szeretem a jó hurkát, kolbászt, sőt a szalonnát is. Ezért is örültem nagyon annak a kezdeményezésnek, hogy a településünk Német Nemzetiségi Önkormányzatának lelkes tagjai úgy döntöttek – nincs kifogás – idén a farsang idején disznóvágás lesz.
Március 1-je szombat ködös reggelén ugyan nem disznóvisításra ébredtem, de korán reggel elindultam a főtérre felderíteni, mi is történik. A Német Nemzetiségi Önkormányzat által szervezett piacon már jöttek mentek kosárral a kezükben a nagykovácsi lakosok, nagy volt a zsongás a főtér környékén amikor megérkezetem a volt református imaház udvarára, seregnyi kíváncsi szempár gyűrűjében folyt a húsfeldolgozás.
Jó volt ott lenni a sok lelkes ügyes kezű, szorgos lakos között, akik csillogó szemmel, gyorsan úgy dolgozták fel a disznót, mintha mindig is együtt csinálták volna. Nem hangzott hangos szó, csak nevetés! Pirult a hagyma, rotyogott az üst, szeletelték a húsokat és mire észbe kaptak a nézelődők, már kész is volt a finom pirított máj, közben jöttek-mentek az asszonyok kosárral a kezükben és meleg káposztás pogácsából is kínálgattak!
Egyszer csak ott termet közöttünk Gábor atya, aki jó hangulatban, kedves szavakkal és finom pálinkával bíztatta a maroknyi kis csapatot.
Csakhamar a nap is előbújt a felhők közül és sok fiatal apuka, anyuka jött a csemetékkel, hogy a régi falusi szokásokból lássanak valamit. Közben a kolbász is kisült és a siserehad nagy örömmel kóstolt, öröm volt látni a jóízűen falatozó gyerekeket és szüleiket. Jó társaságban minden jobban is esik az embernek, de itt kell elmondani és külön köszönetet mondani a finom étek készítőinek, mert az első nagykovácsi disznótoros reggel kisütött kolbásza bizony díjra érdemes lenne!
Miközben a látogatók falatoztak, a nemzetiségi asszonyok csendesen és észrevétlenül jöttek-mentek mosogattak, adták a kezekbe a tiszta tányért, poharat és a friss kenyeret.
Mire a delet elütötte a harang a templom tornyában a munka nehezén már túl is volt a szívvel, lélekkel munkálkodó – sváb hagyományokhoz hű – német nemzetiségi közösség. Külön köszönet Dr. Klein Ferenc elnök úrnak, hogy hagyta magát rábeszélni és teret adva Dr. Klein Katalin szervezőkészségének, összefogva kettejük által a német nemzetiségi önkormányzathoz tartozókat megszervezték a falunknak ezt a szép délelőttöt. Aminek persze lett folytatása is…
Klein Kati nem tudta mit is kezdhetne a betlehemből megmaradt szalmával, majd Anci óvónénit megkérve elkészült a falunk első kisze bábúja.
A kiszézés talán az egyik legnépszerűbb télűző szokás. Igazi tél ugyan nem volt, de a szürke télies hangulatú napokat talán elijesztette a Főtéren, szombaton délután megtartott télbúcsúztató farsangi fesztivál, hiszen ragyogó kék ég és napsütés köszöntötte a résztvevőket.
A Kaszáló utcai (Almafa és Mandula csoporti) óvodások verselésük közepette dobták be saját készítésű babájukat a téren elhelyezett tűz kosarakba. A hagyományok szerint menyecskének öltöztetett nagy méretű szalmabábot a Nagykovácsi Rézpatkó együttes táncolta körbe élő zene kísérettel, színpompás viseletben, mozgalmas moldvai tánccal. Táncukhoz aztán a közönség apraja-nagyja is csatlakozott, amelynek végével fellobbantak a tűzkosarakban a lángok, égtek a kiszebábok, amelyek a hagyomány szerint a telet, a hideget, a rontást, betegséget, félelmeket, s úgy általában a rosszat jelképezve elégtek.
„Kisze, kisze szalmabáb, égj el minél hamarább, füsttel írd a kéklő égre, jöjj el tavasz, jöjj el végre !” búcsúztak az ovisok és velük együtt a jelenlévő közönség is elbúcsúztatta a telet.
Itt köszönöm meg Kovács Zoltánné, Judit néninek és Mohai Magdi néninek, hogy a gyermekeket lelkesítve tették vidámmá számunkra a farsangi délutánt. Külön köszönet a Rézpatkó Néptánc Együttes felnőtt tagjainak, akik ismételten színvonalas műsorral búcsúztatták a telet!
Amikor a „boszorkány égetéssel” a bajokat és rossz dolgokat elűztük a közösségünk életéből elérkeztünk oda, hogy színpadra szólítsuk azokat a lelkes busó maszk készítőket, akik munkáját a Nagykovácsi Alkotó Művészek Egyesületének tagjai zsűriztek. Az óvoda mind a 13 csoportja készített maszkot, itt első helyezést a Barackfa csoport, második helyezést a Dió csoport és harmadik helyezést a Cinege csoport kapott. Az alsó tagozatos iskolások között a 4.b.osztály csoportdíjat kapott, hiszen minden tanuló elkészítette a maszkját és ezt a zsűri úgy ítélte meg, hogy mint közösségi teljesítmény értékeli. Az alsó tagozatosok közül első helyezett Egri Mátyás 4. a. osztályos tanuló lett, második helyezést Bertalan Tamás és Gergely Csongor 4.a. osztályos tanulók közös munkája kapott. A zsűri döntése alapján Nagy Baldó Botond és Moravszki Máté 1.d. tanulók közösen szintén a második helyezést kapták meg, és Zsigmond Eszter 4.a. tanuló lett a harmadik helyezett a maszk készítésben.
A gyerekek Gaszner Ildikó helyi festőművész által egyedileg kézzel festett okleveleket vehettek át.
A farsangi busó öltözet talán legfontosabb, de mindenképpen az egyik legfontosabb része a faálarc. Az ilyen maszkot sokacul kapa-nak hívták. A maszkok többsége emberarcú. A legrégebbiek színe barnás, illetve barnás-lilás, a szemeknek nincsen kiemelkedő kerete, és a száj is elég egyszerű: nincs kiemelkedő ajak, kiképzése a később kialakult formáknál finomabb. Szélére általában birkabőrből készült csuklyát varrtak fel. A legrégebbi maszkok szinte mind kivétel nélkül, szarv nélküliek voltak. A 20. század fordulója után újabb típusok alakultak ki. Ezeknél a szemet már kiemelkedő keret szegélyezi, íveltek, belső sarkain legömbölyítettek vagy szögletesek. A száj megjelenítése úgyszintén sokkal erőteljesebb. Az áll alatt megjelenik a szakáll kiképzése, és ekkor kezd általánossá válni a szarv is. A maszkfaragás egyre inkább specialisták kezébe került, és az ő formaízlésüknek megfelelő kialakítást kapott. Közülük is, talán a leghíresebb „iskola teremtő” mester, Kalkán Mátyás volt, aki eddig egyedül nyerte el ebben a műfajban a Népművészet Mestere címet.
A nyertes maszkokat kiállítottuk a főtéren és az együtt farsangolók meg is nézhették őket. Ez úton is gratulálunk mindenkinek, aki részt vett a maszk készítésekben, és külön is a helyezést elérteknek!
Miután kitáncoltuk magunkat és együtt örültünk a gyerekekkel szép dallamok csendültek fel és csodálatos karneváli maskarába öltözött szereplők vonultak be a főtérre. A színpadi előadásnak nagy sikere volt csakúgy, mint néhány évvel ezelőtti eseményen. Lassan besötétedett és a színes fények táncában még szikrázóbb jelmezek elbűvölték a jelenlévőket.
Igazán kitett mindenki magáért annak érdekében, hogy a télbúcsúztató jól sikerüljön és igazi vidámsággal várjuk a tavaszt!
Annak érdekében, hogy mindenki zavartalanul élvezhesse a március elsejei vigadalmat, köszönettel tartozunk a NATÜ Kft. dolgozóinak és a Készenléti Egyesület tagjainak!
Petőfi Sándor soraival kívánok minden Kedves Nagykovácsi Lakosnak szép tavaszi kikeletet sok szeretettel Bencsik Mónika polgármester
Ki a szabadba!
Ki a szabadba, látni a tavaszt,
Meglátni a természet szinpadát!
Az operákban ki gyönyörködik?
Majd hallhat ott kinn kedves operát.
A természetnek pompás szinpadán
A primadonna a kis fülmile;
Ki volna, énekesnők! köztetek
Merész: versenyre kelni ővele?
Megannyi páholy mindenik bokor,
Amelyben űlnek ifju ibolyák,
Miként figyelmes hölgyek… hallgatván
A primadonna csattogó dalát.
És minden hallgat, és minden figyel,
És minden a legforróbb érzelem…
A kősziklák, e vén kritikusok,
Maradnak csak kopáran, hidegen