Búcsú Tóth László intézetigazgatótól

Szomorú hír jutott el hozzánk, a család közleménye:
„Szomorúan tudatom minden volt intézeti növendékkel, hogy Tóth László igazgató bácsi elhunyt 2018. március 04-én. Temetése 2018.03.23-án 11.oo-kor lesz, Nagykovácsiban.”

Tóth László, Igazgató bácsi, Tanár úr, Nagykovácsi nevelésügyének, pedagógia történetének jelentős alakja. Évtizedekig határozta meg a Hevesi Ákos Erdészeti Nevelőotthon karakterét, adott szép és tartalmas keretet, hátteret azon gyerekek generációinak, akik a családjuktól távol, itt Nagykovácsiban élték az iskolai időszak mindennapjait. 1957-ben született meg a gondolat, hogy az akkor üresen álló Tisza-kastélyt és a parkját az iskolától távollakó erdészgyerek régóta húzódó problémájának megoldására, a napi keserves gyaloglás, ingázás, utazás megelőzésére bentlakásos kollégium céljára adják át. Így lett az „Intézet” az erdészgyerekeké. A gyerekek a falusi iskolába jártak, az egyik osztály a két párhuzamosból mindig intézeti osztály volt, ahol a falusi gyerekekkel együtt tanultak az erdész gyerekek. Az Intézet nem csupán kollégiumi ellátást adott, délután szakképzett pedagógusok tanultak a gyerekekkel, kultúrműsorok, szavalóversenyek, író-olvasó találkozók, sportversenyek, zenetanulás, színjátszás, akadályversenyek, jelmezbálok színesítették a gyerekek életét. Példás rendezettség, egyenruha, szigorú napirend; kiszolgáló háttérmunka (konyha, mosoda, kertészet, parkgondozás, sportpálya karbantartás stb.) adott kényelmes, de következetes hátteret a gyerekek neveléséhez.
A nevelési elvek kidolgozásában, a feltételek megteremtésében Tóth Lászlónak, Igazgató bácsinak nagyon nagy érdemei voltak.
Tóth Lászlót szép barátság fűzte Kányádi Sándorhoz, akit többször elhívott a gyerekekhez vendégségbe, hogy ők is megismerhessék költészetének szépségét, átélhessék a költővel való személyes találkozás élményét.
Kányádi Sándor egyik versével búcsúzunk Tóth László igazgató úrtól, Laci bácsitól, mindent tisztelettel megköszönve, amit a Nagykovácsiban tanuló erdészgyerekek számára, az Intézetnek, az ott dolgozóknak, az általános iskolai kollégáinak, Nagykovácsinak adott.

Gerlóczyné Furulyás Katalin
helyismereti könyvtáros

https://www.youtube.com/watch?v=-k2SPDU5lgM

KÁNYÁDI SÁNDOR:Valaki jár a fák hegyén
valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott
én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon
valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot
vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon
valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem
1994