Falutörténet

Falutörténet

Szeretettel köszöntjük a településünk – ma is szívesen mondjuk így: a falu – iránt érdeklődő kedves olvasót!

Az alábbiakban rövid tájékoztatást kaphatnak Nagykovácsi fekvéséről, földrajzi jellemzőiről, dióhéjban összefoglaljuk a település múltját, megemlítjük a mai Nagykovácsi néhány jellemző vonását, végül sétára hívjuk Önöket, a kisvárosnyi falu nevezetességeinek, látnivalóinak felsorolásával.

Fekvése, megközelítése

A hétezres (és egyre gyarapodó) lélekszámú nagyközség központi belterülete a 0 kilométerkőtől mindössze tizenöt, Budapest északnyugati határától alig hat kilométerre fekszik, a Budai-hegység egy 330-340 métermagasan elterülő, 420-560 méter magas hegyekkel övezett völgykatlanában. Ennek köszönheti ”zsákfalu”jellegét; a település közúton csak egy irányból érhető el. Budapest felől a hűvösvölgyi Nagyrét elágazástól (ahol el lehet kanyarodni Budakeszi és Solymár felé is), az M1-M7-M0 autópálya-csomópont felől Budakeszin, a 10-es út felől Solymáron keresztül közelíthető meg. Budapestről a Hűvösvölgy végállomásról induló 63-as autóbuszjárat célállomása, vasút nem érinti.

Földrajza, környezeti értékei

Domborzati adatok: A település meredek, nagyobbrészt erdővel borított hegyekkel körülvett medencében található, melynek csak egy keskeny kijárata van Budapest felé. Pest megye egyik legmagasabban fekvő települése, tengerszint feletti magassága (hivatalos adat szerint) 342 m. Északon a Zsíros-hegy (420 m), Nagyszénás (550m ), Kutya-hegy (560m), nyugaton Széna-hegy (470m), délen a Nagykopasz (560m), keleten Remetehegy (420m), és a Kerek-hegy (420m) veszik körül (mivel a magassági adatokról már több vita folyt, azokat kerekítettük).

Vizei: A településen az Ördög-árok patak folyik keresztül, melynek forrása nem sokkal feljebb van, budai szakaszának egy részét lefedték, így az Erzsébet-híd lábánál mint csatorna ömlik a Dunába.

Környezete: Az egész falut a Budai Tájvédelmi Körzet öleli körül, különösen kiemelendő a Szénások Európa-diplomás dolomit-hegyei, a csak itt élő pilisi len (Linum dolomiticum), mely a Zsíros-hegyről a Nagyszénásra vezető tanösvényről is megtekinthető. A Nagykopaszra 2006-ban épült Csergezán Pál (1924-1996) festő- és grafikusművészről elnevezett kilátóról (Basa Péter építész alkotása) egyedülálló körpanoráma nyílik a tágabb környezetre is.

Története

Leletek bizonyítják, hogy már az őskori ember is tartózkodásra alkalmasnak tekintette ezt a területet, a római korban pedig már jelentősebb település, gazdaságok és villák népesítették be a mai község helyét. Római kőemlékek láthatók a XVIII. század közepén épült plébánia falában, a világháborús emlékmű alapozásakor (1925-ben) pedig egy római katona égetett agyagtáblákból készült koporsóját találták meg 2 méter mélyen, és a Perbált Nagykovácsival összekötő erdei út (Fehér út) is római eredetű. A középkori falut királyi szolgák – alighanem fegyverkovácsok – lakták. Kowachy nevével először egy 1254-es oklevélben találkozhatunk, a név feltehetően itt is, más Buda környéki településéhez hasonlóan az itt elő királyi kézművesekre, szolgálókra (kovács, solymár, tárnok…) utal. (Érdekesség, hogy az oklevelet megtaláló Fejér György (1766-1851), a magyar történelem középkori okleveles forrásainak 43 kötetes gyűjteményét összeállító polihisztor történész tíz évig Nagykovácsi plébánosa volt.) A középkori települést a török (egyes források szerint 1529-ben) feldúlta, és egy 1580-as összeírás már pusztaként említi.

A török hódoltság alatt elnéptelenedett falut 1700-1760 között – a birtokos Wattay család hívására – a Fekete-erdő környékéről (főleg Hessen, Schwaben, Würtenberg tartományokból) érkező, német nyelvű telepesek népesítették be, akik a földművelés mellett fafeldolgozással, kő- és szénbányászattal, mészégetéssel foglalkoztak. Katolikus templomukat 1742-1746 között építették. A Wattay család 1820-ban kezdte építeni kastélyát a falu elején, mely később Teleki, végül Tisza-birtok lett. (Ezen kötődés alapján viseli Nagykovácsi címere és zászlaja a Tisza-család címer-színeit) A kastély ma állami tulajdon, „kezelője” jelenleg az agrárminisztérium. A lakosság az 1744-ben számlált 718 főről 1842-re 1143-ra, 1941-re 2883-ra emelkedett.

Noha a 86,5%-ot kitevő német anyanyelvű lakosból csak 1663 (56%) vallotta magát német nemzetiségűnek, a második világháborút követő megtorló kitelepítés mégis kb. 2200 főt (800 családot) érintett. Az igazságtalanul kitelepített svábok helyére Heves megyéből és az Alföldről (Besenyőtelek, Jászfelsőszentgyörgy stb.) érkeztek betelepülők, majd a történelem másik botránya, az úgynevezett „lakosságcsere” keretében Felvidékről (Érsekújvár, Andód, Bajta, Tardoskedd stb.) kitelepített magyar családok népesítették be a kényszerűen elhagyott portákat. Ezzel együtt a lélekszám 1949-ben mindössze 1904 fő volt (34%-os csökkenés az 1941-eshez képest), és csak 1970-re közelítette meg az 1941-es szintet. Az eredeti sváb lakosságot tehát szinte teljes mértékben kitelepítették, a velük együtt élt magyarok és a betelepülők, valamint betelepítettek 1945 után bányász- és téesz-faluban éltek.

Az 1970-es években végbement parcellázások nyomán kialakult a Zsíros-hegy és a Nagyszénás déli lejtőjén az ú.n. északi, és a Remete-hegy oldalában a déli üdülőterület. Az itt hétvégi házat, később egyre több lakóházat építő budapestiek kiköltözése nyomán (valamint a mezőgazdasági termelés fokozatos visszaszorulása következtében) a település munkahelyből egyre inkább lakóhellyé vált. Természeti adottságaiból adódóan népszerű célpontja lett a fővárosból kitelepülő, nagyrészt értelmiségi rétegnek. Az 1980-as adatok szerint 3230, 2001-es népszámlálás szerint 5244, 2010. december 31-én 6861 állandó lakosa volt a községnek..

A második világháborút követő időkben két területi veszteség érte Nagykovácsit: a községhez tartozó volt Tisza István kertvárost (a mai Adyliget egy részét) 1950-től Nagy-Budapesthez csatolták. Az üdülőterületek belterületbe vonásával, és az ehhez kapcsolódó közmű-fejlesztésekkel kapcsolatos áldatlan viták pedig ahhoz vezettek, hogy a „déli üdülőterület” lakosai helyi 2002-ben a népszavazás nyomán megalakíthatták az önállóRemeteszőlős községet. A területi és vagyon-megosztási kérdések tisztázása (az abban való megállapodás) után a két község jó viszonyban, feladatellátási szerződésekben is rögzített együttműködésben él együtt.

Nagykovácsi ma

Az üdülőterület és az alatta elterülő („kárpótlási” területként magán-tulajdonokba került) két szántó belterületbe vonása következtében mintegy kétezer ingatlanon vált lehetővé a lakóház-építés, ami még évekig tartó folyamatos lélekszám-növekedéssel jár együtt. Ez egyrészt a jelenlegi infrastruktúra (közlekedés, szennyvíz-elvezetés, kereskedelmi ellátás, óvodai férőhelyek) túlterhelését okozza, másrészt viszont a lakosság fiatalodását, az aktív korú és a gyermek-népesség gyarapodását hozza magával. A nagyközség állandó bejelentett lakóinak száma 7050 fő (2012. január 1-i adat, és legalább ezer fő az életvitelszerűen Nagykovácsiban élő, de máshová bejelentett lakos). Előrejelzések szerint a lélekszám néhány éven belül eléri a tízezer főt. A további beépülésnek, valamint az ipari, vagy nagy terület-igényű egyéb beruházásoknak a földrajzi és természeti adottságok szabnak gátat, ám ezek az adottságok (a jó levegő, a védett természeti környezet, a táj szépsége, a „zsákfalu” nyugalma) teszik vonzó lakóhellyé. Valószínűleg ez a magyarázata Nagykovácsi lakossága két kiemelendő jellemzőjének. Az egyik az, hogy ha a „szellemi termék” mérhető lenne, az országban az egyik legmagasabb értéket mutatná az itt egy főre jutó szellemi termékek (kiadott lemezek, kiállítások, filmek, színházi szerepek, tudományos és szépirodalmi publikációk stb.) aránya. A másik pedig a rendkívül magas gyermeklétszám és a több-, illetve sokgyermekes családok nagy száma. Mindezek teszik érthetővé azt is, hogy a mai Nagykovácsi egyszerre falu és kertváros, hangulatában, megjelenésében egyaránt.

Nagykovácsiban pezsgő kulturális élet zajlik, az itt élő művészek tevékeny részvételével. A fele részben már felújított régi községi iskolában működő Öregiskola Közösségi Ház és Könyvtár kiállításoknak, hangversenyeknek, előadásoknak, civil szervezetek rendezvényeinek ad helyet. A Nagykovácsi Alkotóművészek Egyesülete, a Nagykovácsi Alapfokú Művészeti Iskola, (ének-zene, képzőművészeti, tánc és színházművészeti tagozattal), a Rézpatkó néptáncegyüttes, a több mint negyed százados múltú volt asszonykórus (most a Tiszta Forrás nyugdíjasklub kórusa), a Nagykovácsi Vegyeskar, a Keresztyén Népfőiskola, valamint az alkalmanként összeálló nagykovácsi kamarazenekar, az NK jazz-combo és a Nagykovácsi Muzsikások jellemzi a helyi kulturális élet sokszínűségét és intenzitását. Visszatérő rendezvényekaz augusztusi Nagykovácsi Búcsú, a több napos művészeti találkozó színházi előadással, a komolyzenei és jazz koncertekkel, , az „Adventi Vasárnapok” vásárral és templomi hangversenyekkel, a Művészeti Iskola és a Rézpatkó együttes gálaműsorai, a Crosskovácsi terepfutó-verseny és mountain bike bajnokság. A település kulturális, szellemi és közösségi életében meghatározó a katolikus és a református egyházközségek tevékenysége is. Az összefogás szép példájaként befejezés előtt áll (az önkormányzat által biztosított területen) az újonnan épült református templom.

Az önkormányzat fejlesztő beruházásait pályázatok útján valósítja meg. Új, 100 férőhelyes korszerű óvodaépület készült el európai uniós támogatással 2010-ben. Ugyanebben az évben (ugyancsak EU-támogatással) újult meg, alakult át és vált buszfordulóból a település újraéledt központjává az azóta több díjat nyert Tisza István tér (Templom tér).

 

Összeállította: Maier Jenő helytörténeti klubvezető